2008 április 28. | Szerző: pandi64 |

 Képzeljétek, olyan történt amit álmomban sem gondoltam. Péntekig egy árva kukkot sem beszéltünk, majd reggel próbáltam minél később a bevásárlásból haza menni, hogy már ne találjam otthon a férjem. De nagy csodálkozásomra otthon volt még fél 10-kor is. Megkérdezte, hogy beszélhetnénk-e, én azt válaszoltam, hogy nem, majd az ügyvédek szépen megbeszélik amit kell. Erre ő: De ő arról szeretne beszélni, hogy hogyan jutottunk el idáig. Én elsírtam magam, és tüntetőleg bevonultam  a mosóhelységbe. Mire ő egy széket tett az ajtóba, leült rá és azt mondta: Ráérek, addig innen fel nem kelek míg nem beszéljük meg a történteket. Gondoltam egy két mondatot megér az egész, már csak a kiváncsiság miatt is. Akadozva ugyan, de elindult a beszélgetés. Kiveséztük az életünket, próbáltam kimért lenni. A végén oda jutottunk, hogy bocsánatot kért a viselkedése miatt. Akkor abban a pillanatban úgy éreztem, hogy nagyon össze vagyok zavarodva. Mondtam, hogy a gyerekeinek neki kell magyarázatot adnia, amit szerényen meg is tett. Én most ebben a pillanatban még mindig össze vagyok zavarodva. Soha nem éreztem ilyet, vegyes érzéseim vannak. Például olyanok, hogy kell is meg nem is ez a fickó nekem. Az biztos, hogy egy hajszálnyi repedés az életemben vele kapcsolatban földrengést fog elindítani. Annyira megedződtem ebben a pár hétben, hogy bármikor önálló életet tudnék kezdeni nélküle!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!